Szerintem a feleséged is féltékeny rád, nagyon nehéz lehet neki, tudom, legalábbis érezem (hasonló helyzetben vagyok) az ő hagulatváltozását, mert nekem is ez van. Nagyon nehezen lehet kezelni a dolgot, ez egy betegség, ha elkezdődik, nem igazán áll meg, annyira dolgozik egy nőnek (vagy férfinak) az agya, hogy nem lehet parancsolni a gondolatoknak. Sok-sok idő. Szerintem türelemmel sokmindent elérsz, ha szereted. üdv
Hogyan szabaduljak meg a hirtelen rámtört féltékenységtől amit a feleségem ezt megelőző alaptalan féltékenysége váltott ki (legalábbis szerintem) és már 2-3 hónapja tart természetesen komoly károkat okozva. A kapcsolatunk öt éves és én nem léptem félre. Hiába gondolom azt, hogy a féltékenységem alaptalan, amikor rámtör órákra munkaképtelen leszek, persze a támadási időszakban nem gondolom, hogy alaptalanul gyanakszom. A feleségem hirtelen hangulatváltozásai miatt a bizalmam megrendült, mivel látszólag ok nélkül néha kedves néha pedig meglehetősen undok és ez a kiszámíthatatlanság sincs jó hatással rám. Fő kérdés: hogyan állítsam helyre magamban a bizalmat ismét? Természetesen volt az előtört féltékenységnek felszíni ürügye is, de talán nem számít. (Egy hirtelen jött ellenkező nemű barát egyébként.)
Nem nagy öröm ilyet írni, de ha szeretne, akkor minden szabad idejében Veled szeretne lenni.. legalábbis nem menne bulizni nélküled.
Szerintem készülj fel arra hogy ez csak egy szép emlék..... volt.
Bár egy kicsit régi a topic, de azért tanaácsot kérnék.
Szóval egy 20 éves srác vagyok, és 2 hónapja van egy nálam 1 évvel idősebb barátnőm. Még soha nem volt nálam idősebb barátnőm, lehet ez a gond, de ne szaladjunk ennyire előre. Gyönyörű lány, hostess, és tényleg nagyon szép. eleinte minden rendben volt, megvolt minden, ami kellett. Szexuálisan mind a ketten játékosak vagyunk, és ez nagyon is érződött. nagyon sokat játszottunk egymással, egy titkos helyen, de nem történt meg az első, mert nem autóban akartuk. Aztán eljött a lehetőség megtörtént a dolog. Közben neki lett egy új munkahelye. Szóval kezdett megváltozni a dolog. Mióta lenne rá lehetőségünk, ő többnyire elhúzódik, mert fáradt. Megértem, mert tényleg sokat dolgozik, és késő estig. Sajnos a munkánk, úgy hozza, hogy csak hétvégén alhatunk együtt, és akkor se nagyon van szex, sem pedig petting, pedig az elején élt, halt értem. Emlékszem, a harmadik vagy negyedik nap, azt mondta, hogy senkit nem szeretett ennyire, és ilyen hamar sem lett még szerelmes. Ezt azóta sem érzem rajta. Majdnem mindig érte mentem éjfélre, hogy hazavigyem, hogy ne kelljen éjjel buszoznia, és nekem is jobb volt, mert tudtam, hogy jól van. 1 hete azt kérte, hogy ne menjek mindig érte, mert nem kell mindig együtt lennünk. Aztán hétfőn, kértem, hogy írjon egy sms-t, ha hazaér, és erre azt írta éjfélkor, hogy feküdjek le nyugodtan, elmegy bulizni, és majd reggel felhív. Aztán jött a péntek, együtt aludtunk, de semmi nem történt, mert "fáradt", majd szombat reggel kérte, hogy ne találkozzunk aznap este, mert elmegy bulizni, a munkatársaival. Én felhívtam szombat éjjel, de ki volt kapcsolva, holott csak akkor kapcsolja ki, mikor alszik. Majd reggel hívott, olyan 7 óra felé, hogy hazaért, és találkozhatunk nyugodtan, mert nem megy dolgozni, szabit vett ki, hogy velem találkozzon. Erre mondtam neki, hogy ha fellkelt, akkor írjon, és megbeszéljük a találkát. De mondta, hogy nem fáradt, átjön most. Egész nap együtt voltunk, de nem akart mesélni a buliról. Majd hazament. Direkt mondtam is neki, hogy látod, hogy szeretlek, hogy nem telefonáltam rád éjjel. Erre csak annyit mondott, hogy nyugodtan hívhattam volna.Nem kérdeztem meg, hogy mégis hogy, ha ki voltál kapcsolva? Akkor jönnek a soha nem hallott barátnők, akik sms-t írnak, és válaszolni kell.
Szóval most ott tartunk, hogy most szombaton megint elmegy bulizni, és egész héten nem láthatom, mert beteg vagyok, és ráadásul fertőző, szóval nem láthatom.
Kérdem Én. vajpn csak rémeket látok, és tényleg szeret? Vagy van valaki, és az miatt változott meg?
Nem tudom, hogy mit tegyek, mert mindig mondja, hogy szeret, meg mikor együtt vagyunk érzem is, csak más mint amilyen volt. Nincs benne az a hév. Pedig ennek nem 2 hónap után kéne elmúlni.
Azt is mondta, hogy neki szüksége van térre.
Lehet tényleg csak ennyi? Lehet, hogy nincsen semmi baj? Lehet, hogy csak azért, érzem ezt, mert túl szépnek tartom magamhoz, meg fiatalabb vagyok nála, és ezért érzem azt, hogy nem vagyok jó neki és van más, vagy azért mert tényleg van.
Ha valaki tud írjon vmi jó tanácsot. Előre is köszi.
ennyire mély transzban lehettem az iraskor hogy ilyen drasztikusan fogtátok fel a helyzetet???:))))
ami igaz az igaz, telleg elsirtam magam a vegen!
de jot tett, nagyon jot!
noh, azért nem kell ennyire komolyan felfognotok a dolgot, öngyilkos nem leszek nem kell elküldeni a dokihoz:)
Szerintem nem a feltekenyseg a bajod. Ha sirogorcs jon rad, nem esze, ugy erzed az egesz leted forog veszelyben, az frankon pszihs nyavaja. Csak a tunet hogy eppen a feltekenysegto szenvedsz. Ha nem is lenne baratnod, valami egyeb - amugy kezelheto - hekoznap jelenseg okozna neked ekkora fajdalmat. Szigoruan IMHO.
Ez katasztrofálisan hangzik. Én csak egy módszerről tudok, de az túl szép lenne, ha képes lennél alkalmazni: csak arra gondolj, hogy szereted, hogy jót akarsz neki, és azt kívánod, hogy minden úgy történjen, ahogy az az ő számára a legjobb. Ha az a jó neki, hogy szakítotok, akkor kívánj neki magadnál ezerszer jobb társat. Ha az, hogy félrelépked, akkor kívánj neki ezer szeretőt minden éjszakára. Eszedbe ne jusson, hogy "és akkor velem mi lesz?", vagy ha mégis eszedbe jut, akkor legyél tudatában annak, hogy ez pontosan az a jövő-menő érzés, ami megmérgezi a boldogságotokat, és gondolj arra, hogy úgyis el fog múlni.
Ahhoz, hogy elmondjon mindent, előbb teljesen fel kell számolnod a féltékenységet, és utána még meg is kell várnod, amíg ebben megbízik. Az ő szemszögéből a te féltékenységed az ő őszinteségének a szankciója. Szeret téged, ezért nem akar szenvedni látni. És ha nem cenzúrázza magát, azt kockáztatja, hogy nekiállsz kombinálni és görcsölni. Ha keveset tudsz, akkor legalább apropó nélkül görcsölsz. Minél több információd van, annál konkrétabb elméletekkel tudod elkeseríteni. Hidd el, nagyon pocsék érzés paranoiddal járni. Már annyi se kellemes, ha a párunknak fáj a szabadságunk - de az legalább konvencionális :-/
Egyébként dokihoz nyugodtan mehetsz, ezzel is foglalkoznak. Talán hihetetlennek hangzik, de lehet, hogy gyógyszerrel (is) fognak segíteni. Nagyon sok ember szenved azért, mert azt hiszi, hogy a pszichés kín nem betegség. Az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött a pszichiátria, ezért próbálj meg olyan pszichiátert keresni, akiről feltételezed, hogy naprakészen ismeri a lehetőségeket. Itt egy-két év lemaradás is számít. Ne gondold azt se, hogy akkor te most ettől egy őrült vagy és ezért ciki. Ellenkezőleg, valószínűleg minden tizedik ember rászorulna valamilyen konzultációra, de sajnos inkább otthon rágják a kefét.
Először is elnézést mindenkitől, de egy kicsit önző leszek es segítséget kérek tőletek!
23 éves vagyok az a problémám hogy féltékeny vagyok a baratnőmre(akivel 9 hónapja vagyunk együtt), és ezzel tisztában vagyok (a barátnőm is). Sajnos ez nemrég belőlem elviselhetetlen magatartást váltott ki! de nem is ez a lényeg!
hanem az hogy totálisan tisztában vagyok azzal, hogy azért vagyok féltékeny mert a belétáplált hitemet elveszítettem, és más nem érzem magam érzelmileg biztonságban! sajnos elkövetett egy hibát mert mint kiderült visszatartott információkat és hazudott is nekem! bevallása szerint azért, hogy ne legyek féltékeny rá! úgy érzem hogy pont ezek voltak azok a kis apróságok ami úgy gyülemlett bennem! egy ideig el tudtam folytani, majd most szombaton, szinte elviselhetetlenül megkínzott! természetesen egy harmadik miatt, akivel csak mint jóbarát beszélgetett a barátnőm (mondta Ő).
(sírva fakadtam neki, amit nem kellett volna de már nagyon fájt a dolog)
nagyon félek hogy a féltékenységem őrületté fog fejldőni és nem tudom mit tegyek ellenne!
érzem hogy megszakad a szívem a gondolattol, hogy elveszíthetem Őt! lehet hogy kicsit erősebb érzelemmel reagálok bizonyos gesztusaira, szavaira mint ahogy kellenne, de Ő ezt nem veszi észre és ha elmondom neki, akkor azt mondja hogy azt nem úgy értette, csak általánosságban!
talán az is közrejátszott egy kicsit, hogy azt vettem észre hogy keveset törödik velem! a gesztusai néha lekezelőek, néha pedig azt mutatják hogy fülig szerelmes belém!
úgy érzem magam, mint akinek a létét veszélyeztetik, ha elveszítem - meghalok!
sokan mondták már nekem, a Zsuszi is ezt mondja, hogy a féltékenység megöli a kapcsolatot!
de vajon a féltékenység miért jön elő mikor nem kéne? ha vkinek megrendül a bizalma vkiben?
miért nem lehet ezt a jelenséget (v. betegség inkább??) eltüntetni! félek hogy pont amiatt hogy féltékeny vagyok fog szétesni a kapcsolatunk! és ezt nem akarom, mert olyannyira kínoz ez a dolog, hogy bele fogok őrülni!
én úgy érzem hogy szétestem, mind fizikailag mind agyilag! a gondolataim összerendszerezni iszonyat nehéz és megerőltető feladat most! alig eszem, sokat dohányzom!
a dokihoz nem akarok fordulni mert mi francnak, végülis nem beteg vagyok, hanem vki aki beismeri hogy a féltékeny és megpróbál ellenne tenni, hogy ne szakadjon szét az életem!
mit csináljak ha teljesen tudatéban vagyok annak hogyha ez így megy tovább elveszítem a kedvesem, a barátaim és mindent ami sokat jelent nekem!
tenni akarok ellenne vmit, de nem érzem magam elég erősnek ehhez! (bár már az is elég erőt adna ha vki biztatni)
szerintetek
hogyan mondjam el neki, hogy úgy tudna segíteni rajtam ha egy kicsit figyelmesebb lenne velem, válaszolna a kérdéseimre, elmondana mindent!
Zsuzsi azt mondja nagyon szeret engem...
sajnálom többet nem tudok mert sírógörcs jött rám és alig látom a képernyőt...
Szóval mit gondoltok... Mert én már eltévedtem teljesen...
Úgy méri le, hogy fontos-e számomra, hogy képes vagyok-e eléggé féltékenykedni? Sőt el is várja? Ez beteges. A féltékenység hiánya szerintem nem igénytelenség, hanem maximális bizalom, odaadás és TUDÁS. Ha van elég önbizalmam, nem féltékenykedem, mert a féltékenység önpusztító. Aki féltékeny, az önző is egyúttal. Én pedig szeretem anynira, hogy őszintén tudjak örülni az ő boldogságának, még akkor is, ha az nem az én ágyamban talált rá. De ettől én nem érzem magam kevesebbnek. MÉRT AKKORA BAJ AZ, HOGY NORMÁLIS VAGYOK??? VAGY NEM VAGYOK AZ? DE ÉN AZT ÉRZEM, AZ VAGYOK.
Úgy érzem… igen, normálisabb vagyok, mint ő. Szerelmes vagyok, most is távol van, mert nyilas és utazgat, de nem azon töröm az agyam egész nap, hogy de vajon ő kivel mit, hanem elfoglalom magam, és örülök annak, hogy ő most szép helyen van, új emberekkel, új hatások érik, és él. De őt az tenné boldoggá, ha neurotikus sírórohamokat kapnék, gyomoridegem lenne, vádaskodnék, paraszt lennék vele a telefonban, mert megőrülnék a féltékenységtől? Az eszem megáll...
Rengeteg értelmetlen elvárása van. Irracionális.
Azt akarja, legyek én is olyan beteg, mint ő. Ha ő szenved a saját bizonytalanságától, szenvedjek én is.
Igénytelennek tart, ha nem vagyok féltékeny. Jesszusom. Más azt hiszem örülne nekem. Más összecsapná a tenyerét, ha ilyen nője lehetne, mint én.
Hova jutottam már megint? Édes Istenem? Soha nem lesz elég a próbákból? Soha nem leszek egy hullámhosszon senkivel?
Magunk alatt vágja a fát.
Valami miatt kettőnk ellen kezdett munkálkodni. A kapcsolatunk terroristája ő. TERRORISTA. Igen.
Valami hibádzik ebben a dologban. Valami nagyon nem stimmel.
A számba adja az ő saját szavait, hogy aztán megtámadhasson olyasmiért, amit én nem is mondtam… Ez a házasság dolog is vazze… HelyettÜNK ő dönt egyedül. Ráadásul hülyeségeket.
Az en bajom a következő. Szerelmes vagyok. A baratom hazasodni akar, bar egy kisse gyorsan halad az en nyugis tempómhoz képest. Házasságot fontolgat, holott alig ismerjük egymást. Na nem ez a baj, ehhez még tudnék alklamazkodni, hiszen pont azt érzem, hogy vele el is tudnám képzelni, hogy együtt örökre, míg világ a világ. : )) Csakhogy most távol van, sms-ben tartjuk a kapcsolatot, és olyasmikről beszélünk, amiket eddig nem tárgyaltunk meg. Szeretném, ha elolvasnátok egy-két sms-ünket, és mondjátok meg a véleményeteket, illetve, hogy ti ragaszkodnátok-e egy efféle gondo(lato)kkal küzdő sráchoz. Mert kezdek kételkedni az épelméjűségében… pedig imádom… de kezdek tőle félni
Tehat úgy kezdődött, hogy leírta, szerinte melyek a hazassag kriteriumai.
Ő: Szellemi függetlenséget biztosítunk a másiknak. Minden pénz közös. Megcsalni 1x megcsalhatsz. Azert nem többször, mert rögtön válunk. Nem anyagi függetlenségre gondoltam, hanem szellemire. De ha te azt tervezed, hogy engem fűvel-fával megcsalhatsz, hát bele se kezdjünk.
Én: Hogy erted a szellemi fuggetlenseget? Egy bortonben is fuggetlen a szellemed. Felolem amugy mindenki azt csinal, amit akar, en nagyon liberalis vagyok, nem kotom guzsba a partnerem. Nem vadaskodom, altalaban en vagyok az, aki nem hosszú pórázra engedi, hanem pórázt sem rak rá.
Ő: Na tessék, ettől féltem. Hát ha így állsz hozzá, akkor nem akarom összekötni veled az életem. IGENIS VÁRD EL, HOGY CSAK A TIÉD LEGYEK. Ez így igénytelenség szvsz.
Én: Definiálnád nekem a megcsalást?
Ő: Jó, ha neked definiálni kell a megcsalást, akkor hagyjuk.
Én: A volt baratom felpofozott, mert raneztem egy nala jobbkepu pasira. Jogos volt? Ez megcsalás?
Ő: Ha ÚGY nézel rá, akkor az. Ha úgy néznél rá, hogy látnám rajtad, hogy azért a pasiért otthagynál, akkor megcsaltál.
Én: Tehat te is felpofoznal, es jogosnak erezned a tetted?
Ő: Mondjuk, ha megcsalsz én nem bántalak, felesleges. Egyszerűen csak kisétálok az életedből.
Én: És mi van, ha szellemi függetlenségtől vezéreltetve elvonulsz, es hazajossz, es azzal kezdesz vadolni, hogy míg te tavol, én magcsaltalak?
Te azt szeretnéd, hogy korlátozzalak?? Mert, ha ELVAROD, hogy olyan igenyeim legyenek veled kapcsolatban, amiket irtal, akkor te arra vagysz, hogy korlatozzalak.
Ő: Indokolatlanul sosem vádolok. Ne korlátozz, de még egy féltékenykedő bnő is jobb egy igénytelennél, akinek nem vagyok elég fontos. Akkor is inkább korlátozz, minthogy le se szard kivel kefélek félre ://///
Én: Viszont en BIZOM benned, tisztaban vagyok ONMAGAMMAL is, tehat miert kellene szabalyokat allitgatnom neked?
Ő: Ok, szerintem pihentessük ezt a témát egy idöre.
Én: Szerintem te nem tudnal bizni bennem, ha egyedul megyek valahova. Vagy ugy tennel, de kozben gyotorned magad. De ha akarod, feltekenysegi hisziket csapok neked, de akkor meg azzal hozakodsz elo, hogy nem voltam eleg OSZINTE.
En: Nezd, en abbol indulok ki, hogy sosem csalnal meg, mert en vagyok a legjobb. Es ezert nem feltekenykedek, mert mit szamit a tobbi no hozzam kepest ;) De ha esetleg megis a tobbi no kell, akkor kalap-kabat. Értve vagyok? ;)
JT;
ha esetleg ideges vagy,az nem jo, viszont meg tudom erteni, mert-meglepetes!-en is atmentem ugyanezen.Meg csak nem is kb. husz eve, hanem idoben sokkal kozelebb...:)))
Hal'istennek akkor ugy latszik, mi epsegben tuleltuk a dolgot, mert nem lett belole az, hogy "akkor en is feltekeny vagyok!"
JT; ez mondhatni tipikus...:)))
velunk is megesett, hogy egyszer, hosszabb idore elutazvan, a baratomat a kozos legjobb baratunk"gondjaira biztam":) -aki tortenetesen no.Mikor mondtam, hogy a, nem lesz semmi gond, majd az Xy vigyaz ra, hogy ne benazzon el valamit, akkor az ismeroseink csak neztek, hogy megbolondultunk-e.Jollehet eleg nyilvanvaloan nincsenek egymashoz meretezve:))))ugyanakkor a baratom is megkeri az egyik ferfiismeroset, hogy ha az esetleges tavollete idejere, legyen olyan kedves engem gardirozni,ha szukseges. Ez szerintem jo gesztus, nem mintha en nem mernek ferfi kisero nelkul bemenni egy helyre, vagy o nem tudna maganak egy rantottat csinalni.
Egyetértek azokkal, akik szerint a féltékenység biológiai gyökeru, meg azzal, hogy az ember az ilyen gyökeru dolgait nem árt ha keretek között tartja. Sajnos, szerintem a biológiai háttér mellett van egyéb ésszeru indoka is a dolognak. Mégpedig az, hogy sajna, nem vagyunk pótolhatatlanok. Nincs "tökéletes" partner. Mindig lehet olyan, amiben valaki más érdekesebb, megfelelobb. A temetok, mint tudjuk, dugig vannak pótolhatat emberekkel... És ezt nehéz elviselni...
Palánk
Azt próbáltam megértetni, hogy a féltékenység természetes biológiai folyamat. Az ember persze azért Ember mert megpróbálja kezelni. A féltékenység nem egyenlő a bizalom hiányával. Sőt még önbizalom hiánnyal sem. A 98-11-24 23:29 irományomban egyébként a barát szó előtt és után lemaradt az idézőjel / „" /.
Mivel a kapcsolatok java része éppen egy harmadik miatt szakad meg, szerintem az, aki ezt a lehetőséget saját kapcsolatába nem tudja beleképzelni, egyszerűen befogja a szemét. Ha nem nézünk oda, nem létezik?
Én azt mondtam rajtam nem látszik a féltékenység, nem éreztetem a partneremmel. Tehát nem okozok vele kárt.
Sőt.
A saját féltékenységem nem arra ösztönöz, hogy bántsam vele a partneremet hanem inkább türelmesebb, kedvesebb stb. legyek vele. Érezze számára én vagyok a legjobb, vagy legalábbis az akarok lenni.
JT!
Na, azért nem tömegesen és rendszeres fordultak elô ilyen dolgok, csak az utolsó háromnegyed évben...
És ki tudja, talán épp a féltékenykedés hiánya, a macsózás kerülése, a mindent megadni vágyás vezetett ide...
Ugyanis utána hosszabb ideig élt együtt a leányzó olyan pasival, aki idônként verte, a pénzét elvette, és a lány szerint is elég bunkó volt, de mégis tovább maradt vele. Igaz, amikor nagy zűr volt, mégis az ex-skorpiójához menekült vissza idônként...
Félre vagy értesülve. Attól, hogy nem vonnak kérdôre, és számoltatnak el az idôddel, még nagyon-nagyon szerethet valaki. Annyira, hogy nem akar azzal rosszat, hogy bizalmatlannak érezd.
Mert én bizony nagyon rosszul viselném, ha kérdôre vonnának, mikor valami be nem tervezett dolog történik, vagy betervezett nem történik. Amint a párom nem bízik meg bennem annyira, hogy elfogad, akkor is, ha késôbb érek haza, akkor is, ha valamirôl nem tudok vagy nem akarok beszélni, attól kezdve már nem az igazi a kapcsolat.
Ha pedig bármilyen jelenetet rendezne ilyesmiért úgy, hogy okot nem adtam rá, akkor esetleg szó nélkül otthagynám egy idôre, hogy higgadjon le. :))
Sir Louis Nyeteg! :))))
Bocsáss meg, Hölgyem, nem tudtam kihagyni :)))
Hmmm... skorpióféltékenység... ismertem egy Skorpió párt, a lány féltékeny volt, a fiú... hát nem igazán. Kérdés, hogy féltékenység-e az a valami, ha nem gerjeszt indulatot, csak szomorúságot és fájdalmat. Nem voltak jelenetek, ha a lány elment nélküle szórakozni, és néha egész hétvégén nem lehetett tudni, merre jár (ja, amúgy együtt éltek, több mint 2 évig). Akkor se volt más, csak csalódottság és kirekesztettség érzése, ha a lány (biszex lévén) a barátnôjével töltött néhány éjszakát, tulajdonképpen a fiút ez inkább izgatta, ha ki is maradt belôle, ugyanis a lány volt olyan féltékeny, hogy hallani se akart róla, pedig alapvetôen nem volt ellenére az ilyen játék. Sôt, az is belefért még a dologba, hogy volt idôszak, mikor a lány... hmmm... erotikus filmekben szerepelt, persze nem egyedül és persze nem a párjával. SZóval egy kisebbségi skorpió fiú volt... :))
Égessen meg a nap, ha én nem nézném meg a jó pasasokat. De persze meg lehet bámulni valakit úgy, hogy csak az illető veszi észre, vagy még ő sem, meg úgy is, hogy még a bugyogóját is lenézed róla.
Szerintem a féltékenység a génekben is benne van. És bárkire lehetsz féltékeny. Például azt mivel magyarázzátok, hogy két éves koromban majdhogynem dugdosták előlem a csecsemő kisöcsémet, annyira féltékeny voltam? Pedig akkor még elég ösztönös az ember lánya...
Epp most beszelgettunk a 'zurammal ' arrol, hogy mekkora kulonbseg van a "visual appeal" versus "sexappeal"kozott. Mi pl. egyaltalan nem csinalunk problemat kivulallok megfigyelesebol, pontosan azert, mert gyakran a dolog nem megy tovabb annal a szintnel, mint egy valoban attraktiv, tetszetos emberre ranezni.
Jo, na, a Szornyeteg Lajos altal leirt "csucsos seggu libak":-))) nem szerepelnek abban a repertoarban, amire pl. az emberem akar remalmaban is ranezne, de az eset jo pelda.
Feltekenykedo ex-emmel toltott idokbol nekem is van olyan emlekem, hogy bizony jol megneztem magamnak pl.egy gyonyoru fekete fiut, amire meg is kaptam a magamet. Pedig ilyen helyzetekbol tudom, hogy valakit nem feltetlenul "hatso gondolatokkal" nezunk meg. Egyszeruen csak felhivja a figyelmunket, es gyakran csak pusztan esztetikai elvezetet nyujthat a latvanya. Persze elofordulhat az ellenkezo eset is,azaz az illeto mindenfele "illetlen" vagyakat is felkelthet, de meg ilyenkor is ertelmetlennek erzem a feltekenykedest. Nem attol fog valaki hutlenkedni, hogy egy harmadik szemellyel kolcsonosen egymasra neztek. Attol viszont nonek az eselyek, ha barmelyik fel is ugy erzi, hogy csapdaban van, nem "eresztheti" el magat,titkoloznia kell pont az elott, akivel az eletet kellene megosztania.
Ha oszinten es nyiltan kezeled a dolgokat, akkor szerintem megkimelheted magad egy csomo idot es energiat felemeszto, folosleges feltekenykedesrol. Meg egy: nem akkor kell feltekenykedni, amikor a masik nyiltan ranez valaki masra, hanem akkor lesz ok az aggodalomra, ha a partner csendben van...:-)))
JT;
Nekem sokszor összeszorult már a szívem mikor a szerelmem mással /érts alatta ellenkező neműt/ nagyon jó barátságban volt. Persze nem mondtam, nem is éreztettem ezt vele. Szerintem ez féltékenység.
Akkor én most egy >lelkileg impotens takony< vagyok?
Gedeon kedves;
98-11-24 13:28
Miért én nem ezt mondtam?
Tisztelt Asztaltársak
Csak, hogy egy kicsit rávilágítsak a féltékenység esetleges okaira.
Közeli ismerőseim között a lányok 84%-ának volt már külső kapcsolata, férfiak 100%.......
Persze, a feltekenyseg ugyanolyan dolog, mint az agresszio: biologiai gyokeru kesztetes, melyet szabalyoznunk illik.
Tehat ahogy nem verem be kapasbol, elsore a nekem nem tetszo illeto fejet, ugy nem rendezek jelenetet/nem rugom ki a Kedvest, ha netan felismeri azt az objektiv igazsagot, hogy nem kizarolag en vagyok kivanatos/okos/vonzo/estebe.
Azaz nem tekintem targynak ot (mikent az jellemzo a gyermeki szinten megrekedt gondolkodasu egyenekre).
- No persze ilyeneket rizsazni marha konnyu, foleg ilyen anonim terben... :)
Mindenesetre en mar kiprobaltam (rossz volt).
szóval Skorpió vagy? hmm... nem rossz.
amirol itt szó volt az oké, de szerintem ne nagyon általánosítsunk ebben a skorpiós féltékenység témában.
Én úgy érzem, hogy vannak szintek. Ha megragadsz a tárgyi szinten, akkor sokkal belelépsz a féltékenység csapdájába. Mert szerintem alapvetoleg ez az. Csapda. Nem jó senkinek. Csak ragaszkodás olyan valamihez, amirol azt hiszed a tiéd. Pedig egy kapcsolat nem errol szól. Legalábbis szerintem. ;-)))
Szörnyeteg Lajos kedves,
A 1/2tés és a 1/2tékenység közötti különbséget banya kedves tasztaltársunk gyönyörűen +fogalmazta lejjebb.
(Az más, hogy Te okot adsz a 1/2tésre és a 1/2tékenységre (pardon) 8-))). De, hogy még élvezed isch...?! 8-((( )
PSmith kedves,
SZVSZ, ha megbizsereg az ember lánya/fia, egy néki teccetős férfi/nő közelségében, az a "biokémia", de mikor mérlegel, hogy érdemes-e kapcsolatot kezdeményezni a másikkal, az már a "társadalmi lény" értékelése. Nem?
G.
Én szeretek féltékenykedni és azt is szeretem, ha engem is féltenek. Mert az azt jelenti, hogy fontosak vagyunk 1másnak. És NEM arról a beteges változatról beszélek.
Aki nem félti a másikat, az szerintem nem mond igazat. Sikítófrászt kapnék egy olyan pasastól, akit totál nem érdekelne, hogy mikor értem haza, hol voltam, kivel voltam, és ha nem zavarná, hogy ha mondjuk társaságban az orra előtt flörtölgetnék valakivel. (Persze ezt sohasem tenném!) Mert akkor nem érdeklem az illetőt. Vagy totál jégcsap. Akkor meg semmi keresnivalóm nincs mellette, mert én a forróbb típushoz tartozom.
Én csípem, ha féltékenykednek velem. Nekem meg a véremben van. Persze ez egész helyes kis betegséggé is elfajulhat néhány embernél. De egy kis egészséges féltékenység minden kapcsolat velejárója. Akár bevalljátok, akár nem.
